A Szőlőszem
Bemutató: 2009. nov. 14.
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Turek Miklós versszínházi előadássorozatának 4 darabja Petőfi Sándorról és költészetéről
"Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s
méretű életmű maradt utána,..." - írta róla Németh G. Béla.
- Petőfi? Én nem szeretem.
- És miért?
- Nem tudom.
Mitől ez a majdnem általánosan tapasztalható vélemény nemzetünk talán legnagyobb Költőjéről? Petőfi versei minden évben legalább egyszer megszólalnak állami ünnepünkön, az általános iskolában már tanuljuk az Anyám tyúkját, és később megismerjük élettörténetét is, amely összeforrott a magyar történelemmel. Költészete mégsem vonzó a magyar emberek szemében.
Elavultnak, sablonosnak érezzük szavait, mert annyiszor és olyan sokféle indulattal töltötten hallottuk már. De valóban idejét múlt-e ez a lánglelkű költőóriás? Valóban nem tud időszerű üzeneteket közvetíteni a 21. század Magyarországának, vagy csak a róla alkotott kép az elavult?
Erre a kérdésre kerestem, és keresem a választ Petőfi-előadásommal.
Egy olyan filozófiai magasságokban, mélységekben gondolkodó fiatalember portréját szerettem volna megrajzolni az előadásban, aki költészetével megváltoztatta az egész magyar irodalmat, sőt kultúrát. Aki 27 esztendős pályafutása alatt több életnyi gondolatot vetett papírra és életvitelébe is jónéhány emberi életet sűrített, a katonáskodástól, a színészeten át a költő létig és szabadságharcosig.
Lángoló költészetében soha nem az uralkodó osztály ízlését szolgálta ki, hanem a szegényebbek életét szerette volna könnyebbé tenni. Szerelme mindig lángolt, hol egy kisleányért, hol a hazáért, de soha nem lankadt. Hazáját rendületlenül szerette és e szeretetből adódóan sokat bírálta tehetetlenségéért. Eközben Shakespeare-t fordított és Hamlet nagy kérdésével, a "Lenni vagy nem lenni"-vel állította párhuzamba saját életének legnagyobb kérdését: "Használ-e a világnak, aki érte föláldozá magát?"
Az előadás egy kísérlet, és talán egy meglepően időszerű próbálkozás Petőfi örökké aktuális szavainak újjáélesztésére.
Előadássorozatomnak e darabja egy különálló előadás, de a másik három elképzelésével azonosan, egy monológgá összefűzve állítja elénk Petőfi költészetének egy kis szeletét, korának egy darabját és lényének egy szubjektív "dagerrotípiáját".
Részletek az előadásból:
Sajtóvisszhang az előadást követően: